Szabványok RFID-rendszerekhez

Az RFID-rendszerekkel kapcsolatos fő probléma az inkompatibilis szabványok. A fő RFID-gyártók dedikált rendszereket kínálnak, így különböző alkalmazási körökben és iparágakban különböző gyártók frekvencia- és protokollszabványait alkalmazzák. Az RFID-szabványok széttagolt állapotban vannak, és különféle területeknek, például a vasútnak, az autópályáknak és a légi közlekedésnek megvannak a saját szabványai. Ez a kaotikus helyzet kihatott az egész RFID-ipar növekedésére, és megnövelte az ágazatközi alkalmazások költségeit.
Számos szervezet Európában és az Egyesült Államokban foglalkozni kezdett ezzel a problémával, és várhatóan talál néhány közös vonást a versengő RFID-rendszerek között. 1996-ban az Egyesült Államok megkezdte az RFID szabványok kidolgozását. A Nemzeti Informatikai Szabványügyi Bizottság (NCITS) összehívta a nagy RFID-gyártókat és -felhasználókat, hogy készítsenek egy 2,45 GHz-es frekvenciatervezetet az ISO általi elfogadásra.
Ahogyan a szabványosítás ösztönözte a vonalkód-technológia gyors növekedését és széles körű alkalmazását, az RFID-gyártók együttműködése is nagyon fontos e technológia fejlesztése és népszerűsítése szempontjából.