Hogyan működnek az RFID-kártyák

Az RFID technológia működési elve nem bonyolult: Miután egy címke bekerült az olvasóba, fogadja az olvasó által kibocsátott RF jelet, és az indukált áram által nyert energiát felhasználja a chipben tárolt termékinformációk továbbítására (Passive Tag, Passive Tag vagy Passive Tag), vagy a címke aktívan küld egy meghatározott gyakoriságú jelet (Active Tag, Active Tag vagy Active Tag). Miután az olvasó elolvasta az információt és dekódolta, küldje el a központi információs rendszerbe a releváns adatfeldolgozáshoz.
A teljes RFID rendszer egy olvasóból, egy elektronikus címkéből, vagy úgynevezett transzponderből és egy alkalmazási szoftverrendszerből áll. Működési elve az, hogy az olvasó meghatározott frekvencián rádióhullám-energiát bocsát ki, ami az áramkör meghajtására szolgál belső adatok küldésére. Ekkor az olvasó sorban fogadja és értelmezi az adatokat, és elküldi az alkalmazásnak megfelelő feldolgozásra.
Az RFID kártyaolvasók és az elektronikus címkék közötti kommunikációs és energiaérzékelési módszerek nagyjából két típusra oszthatók: induktív csatolásra és visszaszórásos csatolásra. Általában az alacsony frekvenciájú RFID többnyire az első módszert használja, míg a nagyfrekvenciás RFID többnyire a második módszert.
Az olvasó az alkalmazott felépítéstől és technológiától függően lehet olvasó vagy író/olvasó eszköz, és az RFID rendszer információvezérlő és feldolgozó központja. Az olvasó általában egy csatolómodulból, egy adó-vevő modulból, egy vezérlőmodulból és egy interfész egységből áll. Általában félduplex kommunikációt használnak az olvasók és a címkék között az információcseréhez, míg az olvasók a passzív címkék számára energiát és időzítést biztosítanak a csatolás révén. A gyakorlati alkalmazásokban az olyan felügyeleti funkciók, mint például az objektumfelismerési információk gyűjtése, feldolgozása és távoli továbbítása Etherneten vagy WLAN-on keresztül is megvalósíthatók.